6.~

Torrie

- Hülyén érzem magam.. - Néztem végig magamon. Érdekesen mutattam Zayn fekete csőfarmerében, a fekete pólójában és a fekete csövessapijában..
- Hülyén is nézel ki.. - Nevette el magát Zayn.
- Menj a francba. - Csaptam hasba vigyorogva.
- Nem ám.. Még így is nagyon dögös vagy. - Kacsintott rám egy szívdöglesztő mosollyal, majd ismételten elnevette magát.
- Egyébként még mindig nem értem mi ennek az egésznek a lényege.. Elég lett volna kinézni az ablakon, értelmes emberek módjára.
- Van jobb dolgod ? - Kérdőn nézett rám. Megadva magamat, kezeimet feltartottam. Kiléptünk a folyosóra ahol rögtön szemtanúi lehettünk egy igazán sikeres tigrisbukfencnek. Miután végignéztem a srácokon elröhögtem magam és megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyedüli aki idiótán néz ki.
A fiúk szépen sorban csúsztak le egymás után a lépcső korlátján. Én viszont ledermedtem. Egyszer csináltam ilyet életem során, és akkor is lezúgtam.. Nagy levegőt vettem, majd felültem rá.
- Egyszer élünk. - Motyogtam magamban és elindultam. Meglepően élveztem. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy a közepe felé egy 'kicsit' felgyorsultam. A végén pedig a szó szoros értelmében nekirepültem valakinek. Szerencsére szembe állt, szóval sikeresen elkapott.
- Köszi Liam. - Mosolyogtam megmentőmre, miután visszanyertem az egyensúlyom. Valaki folyamatosan pisszegett, mire mindannyian a hang irányába fordultunk. Louis volt az egy nővény mögül. Intett nekünk, mi meg odasiettünk hozzá.
- Látjátok azt a 3 bőröndhordozó izét..? A folyosón ezekkel a csodákkal fogunk végigszáguldani. - Magyarázás közben össze-vissza mutogatott.
- Nem akarok közbeszólni..De ezért titeket nem fognak innen kihajítani..? - Felvont szemöldökkel néztem rájuk. A válasz egy egyhangú 'Nem' volt.
Kettesével foglaltunk be egy kocsit.
- Én állok, te pedig hajtod.Oké ? - Néztem Zayn-re.
- Nem, nem oké.. - Széttárta a karjait és felvonta az egyik szemöldökét. Elővettem az ellenállhatatlan pillantásomat..
- Szállj fel. - Megforgatta a szemeit egy sóhaj kíséretében, én pedig vigyorogva felléptem a 'járműre'.
A folyosó közepe fele egy öltönyös fickó kezdett felénk közelíteni. Mindannyian megálltunk.
- Mégis mi a fenét művelnek maguk?! - Mordult ránk a férfi. - Attól, mert maguk híresek, még nem tehetik azt amihez épp' kedvük szottyan. Azonnal vigyék vissza ezeket oda, ahonnan elhozták és legyenek szívesek visszafáradni a szobájukba. - Csendben vártunk, míg elment.
- Utálom a hangulatrontó embereket. - Duzzogott Louis.
- Én valahogy sejtettem, hogy ez lesz.. Viszont a célunkat elértük, ugyanis szemmel láthatóan nincsen egy fotós se. Jobb lesz ha sietek.

Miután visszaöltöztem a saját ruháimba, nekiálltam kotorászni a táskámba.
- Mit keresel ? - Jött mellém Zayn.
- A telefonomat..Itt kell lennie.. - Mondtam, de túlzottan siettem a kutatással így a táska kiesett a kezemből, a tartalma pedig a földre borult.
- Francba.. - Sietősen hajoltam utána, de velem együtt Ő is leguggolt.
- Torrie..Mik ezek..? - Hangja komolyságot tükrözött. Kezében vagy 3 zacskó díszelgett..
- Semmi. - Mondhatni kitéptem őket a kezéből és visszadobáltam a táskámba. - Indulhatunk..? - Álltam fel hirtelen. Bólintott, felegyenesedett és el is indultunk.

Az út csendesen telt. Tisztában vagyok vele, hogy tudja mik voltak azok..
Megkönnyebbültem, mikor leparkolt a házunk előtt.
- Köszönök mindent. - Eleresztettem felé egy halvány mosolyt mire csak biccentett egyet.

Anyuék ismételten nem voltak sehol..Ezúttal hagytak egy cetlit a pulton. " Pár napra el kellett utaznunk. Ha bármi gondod van hívj. Kaját találsz a hűtőben, de nyugodtan rendelhetsz, ha ahhoz van kedved. Puszi.xx" Kivételesen nem a házibuli gondolata fordult meg először a fejemben. Megleptem saját magamat. Ez nem én vagyok. Amit ma műveltem..Az mind nem én voltam. Vagyis ha azt vesszük én voltam..A régi énem.

5.~

Leültem a kanapéra és a kezemmel kezdtem el babrálni..Zayn is helyet foglalt mellettem.
- Mit szeretnél csinálni ? - Törte meg, a már-már kínos csendet.
- Van videójátékod..? - Emeltem rá a tekintetem. Elmosolyodott. Felkelt és elindult egy szekrényhez. Előhalászott egy komplett ps3-at. Mellé sétáltam és elkezdtem nézelődni a játékok között. Amíg ő beszerelte, én válogattam.
- Modnation racers vagy Gran turismo 5 ? - Mutogattam az említett játékokat.
- A másodikban verhetetlen vagyok. - Kacsintott rám.
- Ezt vegyem kihívásnak? - Vontam fel a szemöldököm.
- Vedd aminek akarod. - Vont vállat vigyorogva. Felé nyújtottam a dobozt, ő pedig behelyezte a lemezt. Törökülésben foglaltam újra helyet a kanapén.
- Mielőtt elkezdenénk..Fogadjunk valamiben. - Fordultam ellenfelem felé.
- Legyen. Mik a feltételek?
- 5 menet lesz. Minden menet végén a nyertes kérdezhet valamit a másiktól, amire őszintén kell felelni. És végül aki összesítve nyert kap egy hátmasszázst a vesztestől.
- Már úgy is napok óta fáj a hátam. - Vigyorgott önelégülten.

- Hoppááá.. - Ülő helyzetben ejtettem meg a győzelmi táncomat, az első kör után.
- Csak szerencséd volt.. - Gúnyolódott Zayn.
- Igen, persze..Vigasztald csak ezzel magad. A kérdésem pedig....Miért segítettél nekem ?
- Fogalmam sincs..Valamiért úgy éreztem, hogy ezt kell tennem. - Mosolygott és tekintetünk találkozott. Pár másodperc után elkaptam a fejem és tekintetem a tévére szegeztem.
A következőt már ő nyerte..
- Miért ültettél fel ? - Tette fel kérdését.
- Nem kertelek..Fogadtunk Zora-val. - Lesütöttem a szemem. Bunkónak éreztem magam.
- Miért van olyan érzésem, hogy szeretsz fogadni ? - Nevetett fel.
- Nem is haragszol rám..? - Meg voltam lepődve. Csak megrázta a fejét.

Az utolsó menet vége felé jártunk..Eddig 2-2 az állás. Szinte végig egymás mellett haladtunk. Az utolsó kanyarban azonban belém jött, így hát lesodródtam és ő nyert.
- Csaltál! - Mérgesen kaptam rá a tekintetem.
- Nem csaltam. - Mosolygott vissza.
- Határozottan csaltál. - Megfogtam egy párnát és hozzávágtam.
- Hol van az megírva, hogy nem sodorhatom le az ellenfeleimet a pályáról ? - Pimasz vigyor jelent meg az arcán.
- Jól van Malik..Örülj csak a fejednek. - Játszottam a sértettet.
- Valaki nem tud veszíteni. - Közel hajolt az arcomhoz és szinte már suttogva mondta.

Felkelt és lekapta magáról a pólóját. Tekintetem akaratlanul is végigszaladt kidolgozott felsőtestén. A tetkóiról nem is beszélve.. Kalandozásomból a csengő hangja zökkentett ki.
- Mindjárt jövök. - Mosolygott rám, majd eltűnt.

Zayn

Kinyitottam az ajtót és a srácokkal találtam szembe magam.
- Egyedül vagy..? - Mosolygott sejtelmesen Louis.
- Éppenséggel nem.. Máris címlapra került ? - Fájdalmasan néztem az újságra, amit Harry tartott.
- Ácsorgunk még itt, vagy esetleg bemutatsz a titokzatos idegennek ? - Kérdezett rá Louis, de a válaszomat meg sem várták, hanem szépen sorban bevonultak. Mentem utánuk.
Torrie szótlanul állt a szoba közepén. Furcsa, hogy egy ilyen lány mint ő, tud ilyen visszahúzódó és szerény lenni..
- Srácok, ő itt Torrie. Torrie ők itt, Louis, Harry, Niall és Liam.
- Videójáték..? Ötletes. - Nézett rám lenézően Harry, mire csak megrántottam a vállam.
- Hagyjuk ki a kínos ismerkedős perceket..És meséljetek szépen arról, hogyan jöttetek össze. - Vigyorgott Louis.
- Mi igazából nem...- Rázta a fejét a lány.
- Kínos.. - Szólalt meg Niall elvékonyított hangon. - Zayn..Van nálad valami kaja..? - Sóhajtottam és a konyha felé mutattam, mire boldogan kiugrándozott.
- Vannak még turkászok a hotel előtt..? - Nézett körbe Torrie.
- Nem tudjuk..Viszont kideríthetnénk. Már úgy is kezdtem unatkozni. Srácok, és Torrie, ninja felszerelést elő. - Halálosan komoly arccal mondta mindezt végig Louis.
- Oké..Akkor én most úgy csinálok mint aki érti mire gondol most..- Sétált mellém a lány.

4.~

- Megjöttünk. - Mondtam, miután leparkoltam a hotel előtt. Levettem a pulcsim és felé tartottam.
- Mit csináljak vele ? - Ráncolta össze a homlokát.
- Esetleg húzd fel..? - Bólintott, majd felvette. Kiszálltam és átsiettem az ő oldalára. Mielőtt ő is kiszállt volna, a fejére húztam a kapucnit. Kíváncsian nézett rám.
- Nem szeretnéd, ha az újságban virítanál, igaz ? - Ismételten bólintott, majd belém kapaszkodva kiszállt. Átkaroltam a derekát és így mentünk el a bejáratig.

Előkerestem a kulcsom, kinyitottam az ajtót, betessékeltem a lányt, visszacsuktam, majd a szekrényre dobtam a kulcscsomót.
- Ha akarsz elmehetsz letusolni.
- Csak akkor ha elkísérsz. - Vigyorgott rám. Megforgattam a szemeimet, majd elindultam a szobám felé. Természetesen követett. Előkerestem egy bő pólót és odaadtam neki. Megindultam a fürdő felé, ahova szintén jött utánam. Elővettem egy törölközőt és azt is odaadtam neki.
- Szükséged van még esetleg valamire ?
- Rád. - Mosolygott rám és szorosan elém lépett.
- Részeg vagy. - Jelentettem ki.
- Tegnap is az voltam.. - Suttogott vissza, és a nyakamhoz hajolt.
- Igen, csakhogy akkor én is az voltam. - Eltoltam magamtól és magára hagytam. Átsétáltam a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. Egy bő negyed óra múlva megérkezett. Felálltam és elvezettem a szobámba.
- Feküdj le. - Mutattam az ágyamra. Tette amit mondtam. Láttam rajta, hogy már nem kell sok ahhoz, hogy végleg kiüsse magát. Betakartam, lekapcsoltam a villanyt, majd visszavonszoltam magam a nappaliba. Elfeküdtem a kanapén, betakaróztam egy pokróccal és én is álomba merültem.

Torrie

Borzalmas fejfájással ébredtem..Nagyon nem tudtam hova tenni, hogy hol is vagyok..Az éjjeli szekrényen hevert egy pirula és egy pohár víz. Kezembe vettem a tablettát és megvizsgáltam. 1000 közül is felismerem a jól megszokott fejfájás csillapítót. Hamar legurítottam a torkomon a víz segítségével. Ledobtam magamról a takarót és kikeltem az ágyból. Elcsoszogtam az ajtóig és kiléptem rajta. Mentem amerre a lábam vitt. Végül megláttam Zayn-t a kanapén ülve. Felém kapta a tekintetét.
- Jó reggelt. - Mosolygott rám halványan. - A konyhában találsz reggelit. - Mutatott a helység felé. Bólintottam egy aprót és megindultam. Az asztalon ott állt két szendvics és egy pohár narancslé. Nem túlzottan voltam éhes, szóval megittam az üdítőt, és visszamentem a nappaliba.
- Gyors voltál. - Mosolya szélesebb lett.
- Nem vagyok éhes. - Mosolyodtam el én is. Kellemetlenül éreztem magam. Már megint nem rémlett semmi a tegnapból..
- Ömm..Elég hülyén érzem magam..El mondanád, hogy nagyjából hogy kerültem ide..? - Félve néztem rá. Képzelem mit gondolhat rólam..
- Zora bulit tartott, rátok hívták a rendőrséget, felhívtál, hazavittelek titeket, te viszont nem voltál hajlandó kiszállni a kocsiból, szóval elhoztalak magamhoz. - Arcomat a kezembe temettem.
- Köszönöm.. - Mondtam halkan.
- Szóra sem érdemes.
- Viszont én most elindulok haza.. - Álltam fel.
- Elvigyelek ? - Állt fel ő is.
- Nem kell, köszi. Így is sokat segítettél már. - Hajamat a fülem mögé tűrtem zavaromban(?).
- Nincs más dolgom..Szóval szívesen hazaszállítalak. Feltéve, ha megígéred, hogy kiszállsz. - Felnevettem.
- Már csak egy kérdés..Hol vannak a ruháim ?
- A fürdőben. - Biccentett a fejével, én pedig elindultam. Hamar felöltöztem. A csuklómon lévő hajgumival felkötöztem a hajam, majd visszamentem Zayn-hez.

A liftből kilépve megannyi fotóst láttunk sorakozni a hotel előtt. Elkerekedtek a szemeim. Az egyik oszlop mögé bújtam, magammal rántva Zayn-t.
- Én így nem mehetek ki. - Suttogtam idegesen.
- Menjünk vissza hozzám és várjuk meg, míg eltűnnek ?
- Nem is tudom..- Idegesen harapdáltam alsó ajkam.
- Van jobb ötleted ? - Kérdőn nézett rám. Sóhajtottam egyet és elsiettem a liftig. Jött utánam, majd visszamentünk a kiindulási pontunkhoz.

3.~

- Ömm srácok..Nem akarok ünneprontó lenni..De jönnek a zsaruk.. - Kiabálta túl a zenét egy csávó. Egy pillanatra mindenki ledermedt és felmérte a helyzetet. Volt aki annyira kilőtte magát, hogy egy sarokban aludt a szobanövényt ölelve... És azért mi sem panaszkodhattunk.
Zora kikapcsolta a zenét és abban a pillanatban csengettek. Barátnőmmel elbotladoztunk az ajtóhoz és nehézkesen kinyitottuk.
- Jó estét a fiataloknak. - Nézett ránk a rendőr, koránt sem barátságosan.. - A szomszédok állítása szerint kiskorúak alkoholt és különböző szereket fogyasztanak ebben a házban. Nem utolsó sorban pedig csendháborítás miatt jöttünk.
- Fogalmam sincs miről tetszik beszélni.. - Rázta a fejét Zora, de közben végig vigyorgott, ami valószínűleg a 'fehér pornak' volt köszönhető..
- Bemehetnék ? - Kérdezett rá a rendőr, de még a mondat végére sem ért és már bent volt. Nem tűnt meglepettnek mikor meglátta a többieket.
- Ki a házigazda ? - Zora megint csak vigyorogva emelte a kezét a magasba, az enyémmel együtt...
- A szülők merre tartózkodnak?
- Elutaztak. - Feleltem ezúttal én, ugyanis határozottan józanabbnak éreztem magam Zora-nál.
- Nos, önök ketten velem jönnek, a többiek pedig szépen elindulnak haza. - Nem hittem a fülemnek. Én?! Börtönbe?! Engem otthon kicsinálnak...

- Használhatják a telefont. - Közölte velünk egy idősebb nő, mire felpattantunk és odasiettünk a telefonhoz.
- Kit hívjunk ? - Mosolygott rám Zora. Támadt egy ötletem. Elővettem a mobilom, kikerestem a számot és rámentem.
- Kit hívsz ? - Kíváncsian méregetett.
- Zayn. - Válaszoltam és nem sokkal később fel is vette.
- Torrie ?
- Ömm igen..Bocsi a reggel miatt...Dolgom volt..Viszont most nagy szarban vagyok..- Miközben beszéltem dörzsölgettem a halántékom, hogy tudjak koncentrálni.
- Mi a gond ?
- Behoztak az őrsre..Te vagy az egyetlen aki innen kitud vinni...
- Te most azt akarod, hogy kimentselek, azok után, hogy ilyen szépen felültettél?! Egyáltalán, hogy kerültél oda?!
- Mondtam már, hogy bocsi. Kérlek gyere el értem. Ígérem meghálálom.
- Negyed óra múlva ott vagyok.- Sóhajtott fel és kinyomott.

Zayn

Fogalmam sincs miért segítek ennek a lánynak..Egyszerűen csak valami azt súgta, hogy ez a helyes..Hallottam a hangján, hogy nem éppen a legjózanabb, ráadásul arra is kíváncsi vagyok, hogy került oda. Szóval fogtam magam, felöltöztem, raktam el egy 'kis' pénzt, majd kocsiba ültem és már úton is voltam a rendőrség felé. Már alig várom, hogy olvashassam a legújabb agyszüleményeket az újságíróktól..

- Szálljatok be. - Mutattam a kocsim felé, mire a két lány nevetgélve beült. Én is beszálltam, majd feléjük fordultam.
- Merre menjek ?
- Majd én irányítok. - Dugta előre a fejét Torrie barátnője. Bólintottam és beindítottam a motort. Útközben Torrie bekapcsolta rádiót és teli torokból énekeltek egész végig...

- Nos, köszönöm a fuvart. - Zora vigyorogva szállt ki. - Te nem jössz ? - Nézett furcsán barátnőjére, aki csak megrázta a fejét.
- Mi az, hogy nem mész ? - Vontam fel a szemöldököm.
- Úgy döntöttem, hogy hozzád megyek. - Mosolygott rám.
- Nem-nem..Szépen kiszállsz. - Mondtam határozottan.
- Maradok. - Fonta össze karjait melle alatt. Időközben Zora is eltűnt.. Megadva magam, újra elindítottam a kocsit. Egy pillanatra a lányra néztem, aki győzedelmesen vigyorgott.
Egy 5 perc után kezét a térdemre helyezte. Elkezdte simogatni a combom és végül rátapintott a lényegre. Éreztem ahogy izmaim megfeszülnek. Gyengéden, ugyanakkor határozottan nyúltam a csuklójához, és emeltem el a kezét magamról. Nem szólt semmit csak mosolygott.

2.~

Zayn

Enyhe fejfájással ébredtem. A fény bántotta a szemet, ezért hunyorogva néztem körbe. Meglepett, hogy nem láttam sehol Torrie-t. Kikeltem az ágyból és körbecsoszogtam a szobát. A lány sehol sem volt.
- Nem hiszem el, hogy felültetett.. - Motyogtam magamba és zavarodott arcot vágtam.

Torrie

Hosszú ideje üldögéltünk a törzshelyünkön. Beszélgettünk, röhögtük, iszogattunk. Mint mindig. Imádtam Zora-val lenni. Mindig is úgy éreztem, hogy az eltitkolt testvérem. Sokak szerint rossz hatással van rám... Ami mondjuk valamelyest igaz is..Hisz amíg nem ismertem meg, sosem nyúltam alkoholhoz, droghoz vagy egyéb máshoz.. De egyáltalán nem bántam meg! Szeretek így élni. Kipróbálni amit csak lehet. Titkon mindig is ilyen életre vágytam. Ezt felfoghatjuk valamiféle lázadásnak is.. Hisz nem volt egyszerű gyerekkorom. Teljes szívemből gyűlölöm mai napig a szüleimet, pedig soha nem találkoztam velük. Undorítónak tatrom azt amit velem tettek. Persze 13 éves koromtól fogva nem volt panaszra okom. A nevelő szüleim nem  tudnak a valódi énemről.. Az ő szemükben még mindig a tökéletes kislány vagyok. Mindent elhisznek nekem. Ha egy éjszakát kimaradok, és azt mondom Zora-nál aludtam, elhiszik.
Első látásra senki nem mondaná meg se rólam, se Zora-ról, hogy olyanok vagyunk amilyenek. Mindenki azt gondolja, hogy ártatlanok vagyunk, ami sokszor jól jön.~

Épp' egy brazil szappanoperát parodizáltunk ki Zora-val amikor megcsörrent a telefonom. A képernyőn Zayn neve villogott. Egy egyszerű mozdulattal elutasítottam a hívást.
- Ki volt az ? - Kérdezte barátnőm teli szájjal.
- Zayn. - Feleltem nemes egyszerűséggel, mire egy igencsak idióta fejet vágott.
- Miért nem vetted fel ? - Vonta fel a szemöldökét.
- Mert nem akarok tőle semmit?! - Néztem rá ugyan úgy. Vállat vont majd felkelt a kanapéról és elindult a konyhába.
- Igyunk arra, hogy lekoptattál egy igazi hírességet. - Jött vissza vigyorogva, kezében egy üveggel és 2 pohárral.
- Már azelőtt leakarjuk inni magunkat, hogy megjönnek a vendégek? - Mosolyodtam el.
- Nem isszuk le magunkat...Csak megkostoljuk..- Harapott rá alsó ajkára.
- Legyen. - Nevettem el magam és elvettem az egyik poharat.

1 óra múlva már mindenen röhögtünk..A "csak megkostoljuk" dolog nem jött be..
Csengettek mire mindketten odasiettünk az ajtóhoz és vigyorogva tártuk ki azt. Egy egész csapat vonult be kiáltozva, és minden második ember kezében volt valamiféle pia. A buli hivatalosan is megkezdődött.

1.~

Kómásan ültem fel az ágyban, és néztem körül a számomra idegen szobában. Tekintetem megállapodott a mellettem békés álmot alvó, híres Zayn Malik-en. Arcomon egy önelégült vigyor terült szét. Nem sok mindenre emlékszem a tegnap estéből, de az határozottan megmaradt, hogy fogadtunk Zora-val. Úgy néz ki én nyertem.
Az ágy mellett hevertek a ruháim, amiket gyorsan magamra kaptam. Hajamat felkötöttem, belebújtam a cipőmbe és a kabátomba, majd sietősen kiléptem az ajtón. Egy elég puccos folyosóra csöppentem. Míg a lift haladt lefelé, előkerestem a mobilom. Miközben a névjegyzékben kutattam, megakadt a szemem Zayn nevén. Legalább bizonyítékom is van... Még egy kicsit görgettem lefelé, és rá is bukkantam Zora-ra. "Asszem nyertem..;) találkozzunk a mercuryban?" Rámentem a 'küldésre' és azzal együtt kiléptem az utcára. Fogtam egy taxit és haza vitettem magam.

- Megjöttem! - Kiáltottam el magam, de nem jött válasz. Elkönyveltem magamban, hogy nincs itthon senki, majd felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtómat, a telefonomat az ágyamra hajítottam és bekapcsoltam a laptopomat. Megnyitottam a youtube-ot és elindítottam a lejátszási listát. A telóm a már jól megszokott hangján jelezte, hogy üzenetem érkezett. "1 óra múlva ott.:*". Ennek hatására lehámoztam magamról a ruháimat, feltekertem a hangerőt és megcéloztam a fürdőt. Letusoltam, megmostam a hajam, stb..
Törölközőben táncikáltam vissza a szobámba és közben énekeltem is. A fehérneműs fiókomból találomra kivettem egy bugyit és egy melltartót, és azokat is az ágyamra dobtam. Átszlalomoztam a gardróbomhoz és nekiálltam kutatni. Pillanatok alatt ráakadtam a tökéletes összeállításra. Szintén az ágyra dobáltam a cuccokat és ismét eltűntem a fürdőben. Megszárítottam a hajam, fogat mostam, kisminkeltem magam, és végül felöltöztem. Táskámba szórtam minden cuccomat és a vállamra dobtam. Lecsuktam a laptopot és már indultam is.

Percenként nézegettem a mobilom képernyőjét, miközben szürcsölgettem a koktélomat. Hihetetlen, hogy sosem tud pontosan érkezni.. Épp' a megmaradt jégdarabokat tologattam a szívószálammal, mikor valaki lehuppant velem szembe.
- Késtél..- Néztem rá unottan.
- Igen tudom..És bocsi.. De hoztam valamit. - Vigyorgott rám. Kíváncsi tekintettel fürkésztem. Drámaian húzta elő a táskájából a kis zacskót, ami feltehetőleg ismételten speed-et tartalmazott.
- Megint csak jó esténk lesz. - Nevettem el magam.
- De még mennyire. Beszéltem pár sráccal. Anyuék pedig elhúztak otthonról egy kis időre..Szóval gondoltam csapok egy rohadt jó házibulit. - Villantott felém egy széles mosolyt. - Nade mesélj! - Nézett rám izgatottan miután intett a pincérnek.
- Nem igazán van mit mesélnem, ugyanis fogalmam sincs mi történt tegnap..Mindenesetre mellette ébredtem és a száma is megvan. Szóval a következő buliban mindent te állsz. - Kacsintottam rá, győztes vigyorral az arcomon.
- Megvan a száma ? - Csodálkozva meredt rám.
- De meg ám. - Emeltem meg büszkén a fejem.
- Nagyon bunkók lennénk ha felnyomnánk valami rajongói oldalra..? - Elgondolkodott..
- Igen.. - Ráncoltam össze a homlokom, mire felsóhajtott.